Durban és a Föld halálos ítélete

December 11-én ért véget a durbani klíma-csúcstalálkozó. A hírekben alig jelent meg, Koppenhágára valahogy jobban odafigyelt a világ, talán a komolyabb tüntetések miatt. Európában más a tüntetési kultúra mint Dél-afrikában.

Odakint 7 fok van, pedig már este hat elmúlt és december közepe van. A Meteorológiai Világszervezet ismét melegrekordról jelentett, a "La Niña" évek legmelegebbikét éltük át (ennek a jelenségnek relatív hűtő hatása van), mindent összevéve ez volt a történelem tizedik legmelegebb éve. Az északi sarki jég kisebbre zsugorodott mint valaha.

Novemberben a Nemzetközi Energiaügynökség arra figyelmeztetett, hogy összesen öt évünk maradt a széndioxid kibocsátás csökkentésére. Ha ez után a határ után is folytatjuk a jelenlegi kibocsátásokat, akkor a klímaváltozás folyamatai irreverzibilissé, azaz visszafordíthatatlanná válnak. A tengerek szintje emelkedik, az éghajlati övek elmozdulnak, a terméshozamok csökkennek, a fajok kipusztulása gyorsul és mindezek hatására az emberiséget hatalmas éhínség és népvándorlás fogja sújtani.

Durbanban konferenciázott az ENSZ. 194 ország részvételével kellett megoldást találniuk a klímaváltozásra. A Kyotoi jegyzőkönyv nemsokára lejár, de nem csak ez, hanem az is szükségessé tette az új egyezményt, hogy a legnagyobb kibocsátók (USA, Kína, India, Brazília) abból kimaradtak.

A koppenhágai és cancuni tárgyalások kudarca után eleve kétkedéssel vártam a konferencia végeredményét, ehhez képest meglepő előrelépések történtek, azonban a szükségeshez képest nyugodtan nevezhetjük nevetségesnek a döntéseket.

1) a résztvevő országok aláírtak egy jogilag is kötelező erejű dokumentumot, amelyben mind elköteleződnek amellett, hogy 2015-re kidolgoznak egy tervet, ami részletesen szabályozza a széndioxid kibocsátás menetrendjét. Ezt aláírták a nagy kibocsátók is. A 2015-ben létrejövő terv 2020-ban lép hatályba.
2) Az EU és néhány másik állam elkötelezte magát, hogy a lejárat után is folytatja a Kyotoi protokoll előírásait egy darabig. A nagy legnagyobb kibocsátók ehhez nem csatlakoztak.
3) Létrehoznak egy évente körülbelül 70 milliárd Eurós alapot, amivel a klímaváltozás által leginkább sújtott országok felkészülését és kármentését igyekeznek támogatni. Összehasonlítás képpen, az eurozóna megsegítésére összehozott EFSF 780 milliárd Eurót gyűjtött össze és ez még fog növekedni.
4) Az erdőirtásokról tovább tárgyaltak, de érdemi eredmény nélkül.
5) A jelenlegi elköteleződések körülbelül 6 gigatonnával kevesebb széndioxid kibocsátáscsökkentést írnak elő, mint ami a tudomány szerint szükséges lenne.
6) Még nem találták ki, hogy a klíma-alapot miből finanszírozzák. Szóba került a légi közlekedés és a tengeri áruszállítás adóztatása.

A konferencia hivatalos számítása szerint 15.000 tonna széndioxidot bocsátottak ki a tárgyalások alatt, ennek ellensúlyozására rehabilitáltak egy zöld területet. Ez a beruházás körülbelül 16.000 tonna széndioxidot fog így megkötni kompenzáció képpen. Az egyetlen baj, hogy nem számították be a körülbelül 13.000 résztvevő repülőútjának a kibocsátását, ami egy kisebb afrikai ország éves szénlábnyomával is felérhet. Tökéletesen szimbolizálja ez a klímaváltozás ellen zajló több évtizedes "harc" képmutatását és totális kudarcát.

A konferencia záróülésén a "világ népessége fele nevében" szólalt fel egy afrikai lány, követelve a diplomatáktól, hogy egyezzenek meg, hiszen a hosszútávú gondolkodás nem radikális, hanem az egyetlen józan út. A sikertelenség sajnos nyilvánvaló. A klímapolitika mától nem jelent mást, mint hogy mentjük ami menthető...