Mi is az a fenntartható fejlődés?

A helytelen és elégtelen politikai definíció szerint a fenntartható fejlődés “a fejlődés olyan formája, amely a jelen igényeinek kielégítése mellett nem fosztja meg a jövő generációit saját szükségleteik kielégítésének lehetőségétől” (emígy szól az ENSZ által létrehozott Brundtland Bizottság Közös jövőnk (1987) című jelentése). Ez a meghatározás figyelmen kívül hagyja, hogy a jövő generációjának szükségletei megjósolhatatlanok, ezért a jelen és a jövő generációinak szükségleteit összehasonlítani hamis illúziókból épülő üres fecsegés.

Le kell szögeznem, hogy ami napjainkban zajlik – a korlátlan növekedés eszméjébe vetett hit zászlaja alatt zajló nemtelen cselekedetek, a természeti források lelketlen pusztítása a “jólét” nevében, a technológiai innovációk általi “haladás”, a természeti környezet felett érzett arrogáns felsőbbrendűség - nem tartható fenn és nem fejlődés. Ezen az úton, ebben az irányba tovább haladva végül kietlen és lakhatatlan bolygót hagyunk örökül a jövő generációinak.

A fenntartható fejlődés szorosan összefügg a települések életével, elsősorban a városokéval, a szellemi élet központjaival, hiszen itt koncentrálódik a kultúra, a tudomány, a gazdaság, a politika és a hatalom, nem is beszélve arról, hogy a város felelős a vidék fenntarthatóságáért is. Ám a globalizáció mindent átható folyamatának köszönhetően eltűntek a helyi különbségek, de félreértés ne essék, az egyenlőtlenségek nem számolódtak fel. Napjainkban is érvényes az ismert olasz közgazdász, Vilfredo Pareto által kidolgozott formula, a Pareto -elv (Pareto's Principle) vagy más néven a 80-20 szabály (The 80-20 Rule), amely kimondja, hogy a javak 80%-a a társadalom 20%-ához kerül az elosztás során. A huszonegyedik században az urbanizált nyugat - amely az emberiség magas fogyasztású kisebbségét testesíti meg - és a harmadik világban élők – akik a szegény többséget jelentik- között éleződik a feszültség az egyre szűkösebb erőforrások birtoklásáért. A tiszta ivóvíz és a megművelhető földterületek arányának csökkenése nem a jövő fenyegetése, korunkban is érzékelhető jelenségek.

A globalizáció egyneműsítő, homogenizáló folyamata miatt a kulturális diverzitás napjainkra oly mértékben lecsökkent, hogy nagyítóval keresve sem találunk érték adó mintákat a fenntartható fejlődés megvalósításához. A fenntartható fejlődés - amely valóban a jövő generációinak érdekeit szolgálja, vagyis annak élethez való jogát, a sokszínű és változatos természeti környezet élményével - egyetlen elképzelhető útja a lokális, a helyi, a kis léptékű változások szorgalmazása. A lokális közösségek - mint az identitás forrásai - egyfajta védekező reakcióként funkcionálhatnak a globális zűrzavar útvesztőjében. Amennyiben ezek a közösségek képesek sikeresen meghaladni védekező jellegüket, a közös célokért való tudatos együttműködés mezejére lépve sikeres alternatívaként, érték adó mintaként jelenhetnek meg. Ám az önvédekező mechanizmusuk túllépéséhez elengedhetetlen a helyi közösségek önálló gazdaságának és döntéshozatali szintjének nagyobb szerephez való juttatása, támogatása.

Kétségtelen, a helyi és a globális érdekek között sok helyütt érdekellentét feszülhet, azonban a globális problémák egy részére a helyi közösségek -felelősségük és létjogosultságuk tudatában- hatékony megoldással szolgálhatnak.

A globális változások mindig apró léptékben történnek.