A technológia a válasz. De mi volt a kérdés?

Zöld körökben igencsak kedvelt és nagyra becsült Meadows házaspár A növekedés határai (Limits to Growth) című írása immár közel negyven évvel ezelőtt, 1972-ben figyelmeztet a véges világban történő végtelen növekedés természeti környezetre gyakorolt hatásának következményeire. A könyv zárszavában a szerzők három lehetséges mintát vázolnak fel a természeti környezetet ért ártalmakra adható reakcióként, melyek közül a következő sorokban a techno-optimizmusnak nevezett mentalitás formát veszem górcső alá.

A techno-optimizmus szellemében hívők szerint (melynek egyik hírhedt képviselője Julian L. Simon amerikai közgazdász) nincs miért aggódnunk, hiszen a jövő gondoskodik magáról, - természetesen a technológia adta eszközök segítségével - ahogy azt mindig is tette. Könnyen belátható, hogy a techno-optimizmust körüllengi némi tudománytalan vak hit, mely olykor a nevetségességgel határos. A techno-optimisták a világot korlátok nélkülinek képzelik el, ahol az emberiség végül majd vígan, teli pakolt bőröndökkel hagyja hátra a Föld nevű bolygót és költözik át a távoli égitestek egyikére. Tévképzet azt gondolni, hogy ez belátható időn belül valódi megoldásként szolgálhat a népességnövekedés problémájára, hiszen egyrészt még nem fedeztünk fel olyan bolygót, mely lakható lenne számunkra, másrészt egy lakhatatlan égitesten megfelelő életkörülmények létrehozása igencsak nehézkes a tudomány mai állását figyelembe véve. Nem beszélve arról, hogy a népesedési tendenciákat nézve, az évente megközelítőleg hetven-nyolcvan millióval növekvő lélekszámú lakost minden esztendőben át kellene telepíteni egy másik bolygóra, amely jelenleg szintén megoldhatatlan feladat.

A technológia társadalomban betöltött szerepének megítélésétől nem kevesebb forog kockán, mint a Homo sapiens jövője. Fontos látni, hogy a technológia fejlődése és annak járulékos „hasznai”, mint például a növekvő hatékonyság és a kíméletesebb bánásmód a természeti környezettel nem vezet a természeti környezetet sújtó ártalmak mérséklődéséhez. A piaci versenynek és a lelketlenül pazarló fogyasztói szokás mechanizmusoknak köszönhetően amennyivel csökken az egységnyi termékre eső környezetterhelés, annyival növekszik a fogyasztás. Ezt példázza az úgynevezett klasszikus Jevons- paradoxon, mely elnevezését William Stanley Jevons-ról, az ökológiai közgazdaságtan egyik alapvető szerzőjéről kapta. Jevons megfigyelte, hogy az ipari szénfelhasználás hatékonyabbá válásával - azaz egységnyi szénmennyiségből több termék előállításának lehetővé tételével - egy időben az abszolút szénfelhasználás növekedett. Hogy miként lehetséges ez? Két, egymást kiegészítő magyarázattal könnyen megérthető: Egyrészt a hatékonyabb szénfelhasználás csökkenti az egységnyi termékre jutó szén költségét, így a szén kívánatos energiaforrássá válik olcsósága révén. Másrészt a gazdaság profit orientáltsága miatt, a bevételek növelésének érdekében több terméket állítanak elő, ezzel ösztönözve az erőforrás fogyasztásának növekedését. A Jevons-paradoxon nagyszerűsége abban áll, hogy nem csupán a szénfelhasználásra érvényes, számos egyéb jelenség leírására is alkalmas lehet. Így alkalmazható a napjainkban valóban környezet barátabb autókra, amelyek abban az esetben csökkentenék a természeti környezetre nehezedő terheket, ha nem lenne sokkal, de sokkal több belőlük, mint régebben.

Tehát a technológia általi hatékonyságnövelés csak abban a hipotetikus esetben csökkenti a szűkös erőforrások fogyasztását, ha közben minden más tényező – a népesség és a fogyasztás mértéke- változatlan marad.

A technológiai haladás önmagában nem oldja, nem oldhatja meg a környezeti problémákat.